|
|
2007. November 14
A november 14-én megjelent cd-n Betyár olyan dalokat énekel autentikus feldolgozásban, amelyek nélkülözhetetlenek italozáshoz, táncoláshoz, vagy csak ahhoz, hogy jó kedvre derüljünk! Mivel jönnek az ünnepek, szilveszter, farsang, és év elejével újra indulnak a névnapi szülinapi mulatságok is, úgy gondolta ez a kedves zsivány, hogy megörvendezteti az embereket egy ilyen vidám lemezzel. Reméljük mindenki otthonába vidámság költözik a dalok hallgatása közben, és a szilveszteri vagy farsangi mulatságokon A jó LaciBetyár lesz az, aki a jónépet tánca és mulatozásra serkenti! Jó "Malackodást" kívánunk! Private Moon Records EMI Music Zene.hu
|
Laci Betyár - vigyázzatok jóemberek!
Mielőtt meghallgattam volna a jó LaciBetyár lemezét, ami a Szépasszonyok, Jóemberek! címet és a Szilveszteri Malacságok alcímet viseli, ellátogattam a honlapjára. Hasznos tudni, hogy kivel is állunk szemben. A kezdőoldalon a címszereplőt látjuk füstölgő csikkel a kezében, akárcsak egy rossz ísztern-filmben. A méretes bajusz túlmutat Kövér László sátorbajszán, de Gidófalvy Attila még messze van. Mint később kiderül, zeneileg is.
LaciBetyár sokoldalú ember. Online névjegye szerint okleveles vőfély, betyár és gondolkodó. De a honlap szerint emellett ötletgazda, konferanszié, reklámarc, kaszkadőr és színész is. Micsoda véletlen, leginkább betyár szerepben tűnik fel, bár egy reklámfilmben svéd favágót is alakított már .
A sok egyéb elfoglaltság mellet sajnos jutott ideje erre a lemezre is. Nem vagyok nagy rajongója a mulatós zenének, hiszen szüleim mellett már gyerekkoromban is inkább mártírja voltam a 3+2 akkori munkásságának, de azt gondolom, elfogulatlanul tudok véleményt mondani a helyenként ki tudja miért, lakodalmas rocknak hívott műfajról is. Isten bizony megmondanám, ha jó. De nem jó.
A 21 track ne tévesszen meg senkit, minden dal előtt van egy néhány másodperces bevezető, tehát valójában csak 10 számról beszélhetünk, a lemez csattanójaként pedig a legelszántabbak megpróbálkozhatnak az önmegvalósítással a Pali Madár című dal karaoke alapjára.
De hiába van itt minden, mi szem-szájnak ingere: disznóröfögés, ostorpattogtatás, madárfütty, száncsengő, a dalok igénytelenül hangszereltek, a tempó fáradt, a szövegből pedig kizárólag a kínrímrajongók kedvéért idézem az alábbi két strófát:
"Ha én egyszer felmegyek Budapestre, / Elcserélem a lovamat mercédeszre. / Végighajtok vele a dunaparton, /Hát gyere velem kisangyalom autózzunk! Ha én egyszer felmegyek Budapestre, / A legszebb kislányt ültetem az ölembe. / Adok neki csókot vagy tizenhármat, / Tudja meg, hogy így csókolnak a betyárok!"
Forrás: zene.hu
|
|
Foglalkozása: Laci betyár
|
Közhírré tétetik, hogy az Úr 2005. esztendejében, Zalaegerszeg városában hivatalosan is kisbíró tevékenykedik. Laci betyár hetente két alkalommal – kedden és pénteken – köteles a belváros terein kidobolni mindazokat a fontos eseményeket, pályázatokat, rendezvényeket, amelyeket a megyeszékhely elöljárói közérdeklődésre számot tartónak gondolnak...
|
„A jó Laci betyár” egyébként okleveles vőfély és betyár, ahogy mondja, a legrégebbi „vőfélydinasztia sarja”. Már apja, sőt nagyapja is az volt, s ő is 1982 óta vesz részt a lakodalmakon. Nevéhez fűződik ezenkívül a Zalai Murcifesztivál, a Vas megyei erdei gróf- választás és a Lesencétől Balatonig Fesztivál megszervezése. Számos falunapon vállal kisbíró szerepet, hagyományőrző rendezvényeken házigazda szerepet. S akinek netán a filmvászonról ismerős, az sem téved, mert szerepelt a „Sacra Korona”, a „Sobri” és a „József testvér és barátai” című filmekben. Zalaegerszeg kisbírója pedig úgy lett, hogy találkozott két helybéli „lakodalomszervező fiúval”, akiknek segített egy-két rendezvényt lebonyolítani. „Arra is gondoltunk, hogy jó lenne a lakodalmas hagyományokból egy filmet készíteni, melyet a helyi televíziók bemutathatnának. Ennek propagálására egy kis botránnyal készültem, szerettem volna fegyverrel belovagolni a városba. Aztán végül úgy döntöttünk, hogy mégis inkább békés úton illendő kihirdetni az eseményt. Ezután jött az ötlet, hogy kérdezzük meg az önkormányzatot, hogy nincs-e szüksége kisbíróra, aki hetente néhány alkalommal kihirdetné a város fontosabb eseményeit, kulturális programjait” – mondja Laci betyár. Ebben az esztendőben így kedden délután és pénteken délelőtt a Mindszenty téren, a Keresztury téren és a Dísz téren találkozhatunk a kisbíróval, sőt pénteken a piacon is, hiszen ott megfordul a város apraja, s nagyja. És hogy hogyan lesz egy betyárból törvénytisztelő, közigazgatást szolgáló kisbíró? Laci betyár azt mondja, hogy a történelem folyamán sem volt ritka az ilyesmi. „Savanyú Jóska, a Dunántúl leghíresebb betyárja például a kiszabadulását követően kisbíró lett. A betyárok erős hangú, intelligens, olvasni tudó emberek voltak, s abban az időben ezt megbecsülték, mert sok volt az analfabéta. Ezenkívül a lakodalmak nagy része sem kezdődhetett el a betyárok nélkül.” Laci betyár szerint még a reklámtevékenység is bizonyos szempontból a kisbírókhoz vezethető vissza, ugyanis a kidobolásért akkor sem járt túl sok fizetség, így gyakran nem csak a „hivatalos”, hanem a „magánszemélyek” programjait, szolgáltatásait is kihirdették. Régen a kisbíró takarította a hivatalos helyiségeket is. „A hagyományos és a piaci tevékenységek tehát összefonódtak, s ez a kettősség az én munkámban is megfigyelhető. Gyakorlatilag mindent elvállalok ezeken a területeken, na persze az önkormányzat irodáit azért nem takarítanám ki” – mondja. A zalaegerszegiek amúgy jól fogadják a kisbíró jelenlétét, bár azért a piac közönsége közvetlenebb, mint a Dísz téren „átrohanók”, bár ha csak egy sietős ember is megáll, akkor az vonzza a többit is. Laci betyár igyekszik öt percbe sűrítve kihirdetni az információkat, melyek szövegét ő írja, s ragaszkodik a hagyományőrző nyelvezethez. De mit csinál a kisbíró, ha éppen nem betyár, nem vőfély és nincsen szüreti mulatság sem? „Két arcom van, az egyik a Laci betyár, a másik Szijártó László, kétgyermekes családapa, aki verseket, forgatókönyveket is ír. A polgári nevemet azonban nem használom. A betyárok mindig álnéven éltek, az eredeti név a kutyáké – ahogy Sobri mondta” – meséli a kisbíró. Gyorsan hozzáteszi azt is, hogy ő akkor pihen leginkább, ha Laci betyár: lovagol, kint alszik az erdőn, felkeres egy szépasszonyt, majd továbbmegy, megint megpihen. Rendszeresen eltűnik néhány napra, s ezen az „asszony” sem csodálkozik, hiszen így ismerte meg. Három-négy nap „kimaradás” természetesnek mondható, aggódni csak ezután kezd el a család. Mivel Laci betyár önmaga „egyszemélyes cége” is, természetesen nem tagadja meg a kor technikai vívmányait sem. Rendezvényt szervezni nem lehet mobil nélkül (– „Tessék, itt a jó Laci betyár!”), s nemrég elkészült a „lacibetyar.hu” site is. A hagyományőrzést azonban mindenképpen fontosnak tartja, főleg az unión belül. Tisztában van a magyar szokások idegenforgalmi vonzerejével: kisbírónak, betyárnak lenni látványosság, erről később is beszélnek azok, akik idelátogatnak, mint ahogy mi is lefényképezzük a londoni őrségváltást. „Jó lenne, ha száz év múlva is kisbíró dobolná ki a fontosabb híreket, hiszen az azt jelzi, hogy sikerült valami fontosat átmentenünk a múltból” – mondja búcsúzóul.
|
|
|
Kommentáld!