Nem voltam én locsolni
Nem voltam én locsolni, kevés már az én pénzem,
47.000-ből kéne havonta jól megélnem.
Azt mondják a FIDESZ-esek, ennyi elég is hozzá,
Biztos így is lenne, ha a postás naponta hozná!
Számoljunk csak kérem szépen, tizenhét a gyógyszer,
Szerencse, hogy énnekem, nem kell már az óvszer!
Harminc volt a gázszámlám, és tizennyolc a villany,
Feladtam a vizet nyolcért, pedig alig ittam!
Nyolcezer a UPC -nek, mert a TV kell biz' ám!
Istenem ha élne szegény! Mit szólna Édesanyám!
Kicsi fiam, nem is ettél még egy darab husit se'!
Nyugdíj mellett nem dolgozhatsz, még egy kevés fusit se?
Adóztatják azt is nagyon, hogyha kicsit fusizom,
Nem érdemes, mert elveszik, így hiába dolgozom!
Nem telik, már új ruhára, gatyára és cipőre,
Azt mondják, hogy még kevesebb jut majd erre jövőre.
Ne pofázzunk erről sokat, jobb ha nyugton maradunk,
Adóztatják a nyugdíjat, pedig kinn a valagunk.
Most mit hallok? Hogy nem csökkenhet már tovább az Áfa!
Gyerünk mindig csak előre! Ne nézzünk már hátra!
Ne bizony mert kiderül még az is ami sosem volt!
Hogy a diploma nem számít, honnan van és mennyi volt!
S aki nem él jól kis országunkban, szégyellheti is magát,
Az A8-as AUDI-val járnak, feszül rajtuk a kabát!
Nekem meg már nem telik csak pár liter benzinre,
Hogy öreg kocsim az orvoshoz havonta elvinne!
Mert élni még szeretnék kicsit, oda néha elmegyek,
És a Doktorúrnak bizony ötezret kifizetek.
A „ REFORMOK MŰKÖDNEK! „ a médiák hirdetik,
sajnos vannak még jó sokan, akik mindezt beveszik.
A pór nép már éhezik, míg nekik nő a vagyonuk,
mert ők mindent úgy tesznek csak, ahogy mondja Habonyuk!
Pedagógus, ápolónő, hiába megy tüntetni,
Sztrájkolni már nem lehet, mert meg fogják büntetni.
Földárverés, közbeszerzés, mind korrupció gyanús!
Csak a haverok asztalán van minden nap, marhahús!
Kastélyt veszünk vőm uramnak, merthogy az nem volt neki!
Saját lábán áll a lánya, azt vajon ki fizeti?
Luxus szálló, Habsburg birtok, és Hegyalja legjava,
mind övék már, hisz nem hallik a magyarnak panasza!
Övéké már az egész ország, jól jár sógor és koma.
Majd csak eljő már hozzánk is a walesi lakoma!
hol egy merész bárd, ki mondja, mi nyomja a lelkünket!
Engedjenek ember módon élni végre bennünket!
Hát ezért nem telik már nekem a húsvéti kölnire,
Mert szórom a pénzt két marokkal, s nem vittem én semmire.
Kislányok, hát hervadjatok, locsolkodni nem fogok.
Itthon ülök, nem is fűtök, csendben verset mormolok!
Így telt el az ünnep nálunk, azért szépen meg vagyunk,
Emlékeink között élünk, s még néha álmodunk.
Milyen volt a Húsvét mikor sonka is jutott.
És a kisnyúl a gyereknek ajándékot is hozott.
Mikor eljártunk locsolni, volt még pénzünk kölnire,
Ittunk néhány pohárkával, s futotta még benzinre.
Körbe jártuk az egész falut, mi voltunk a jó vendég,
Istenem de szép volt akkor! Rég volt bizony! Nagyon rég!
Kommentáld!