„Bort, búzát, békességet, / Fát, füvet, feleséget…” – szokás kívánni újévkor. Napjaink városi emberének a szilveszteri pezsgő és az újévi fogadalom jut eszébe az év végéről, de faluhelyen ma is élnek még érdekes szokások és szimbolikus cselekedetek az újévvel kapcsolatban.

A karácsony és a szilveszter közötti időszakot a „két karácsony közének” is nevezték. Eszerint december 25-e a nagykarácsony, szilveszter napja pedig a kiskarácsony. Jeles napnak számított december 28-a, az aprószentek napja, ami a betlehemi gyermekgyilkosságra emlékeztet, mikor Heródes király minden két évnél fiatalabb csecsemőt megöletett. Ekkor jártak például Szeged környékén is a gyerekek „ódoricsolni”: ez az aprószentek napi vesszőzés. Ilyenkor a fiúgyerekek egy fűzfavesszővel beköszöntöttek a lányos házakhoz, és jelképesen megvesszőzték, megpaskolták a lányokat. Hasonló szokás volt, hogy a szülők csapkodták meg a gyerekeket, és megkérdezték tőlük: „Ódorics, Gáborics, hányan vannak az aprószentek?”, amire tudni
kellett a választ: „Száznegyvennégyezren.”
A szilveszter esti mulatozás, bálozás inkább városi szokás, bár bálokat faluhelyen is rendeztek a fiatalok. Szilveszter napjához sok jóslószokás kötődik: a lányok ólmot öntöttek, és annak formájából próbálták kikövetkeztetni, hogy mi lesz például a jövendőbelijük foglalkozása. Gombócot is főztek, amibe kis papírokra felírt fiúneveket raktak: amelyik gombóc először jött fel a víz tetejére, megmutatta, mi lesz a jövendőbelijük neve. Bálint Sándor néprajztudós, a „legszögedibb szögedi” jegyezte le a játékos hagyományt, hogy körbeültek a fiatalok, és az egyik lány középen két ujjával pörgetett egy szitát, és amelyik legény felé az elindult, az lett a hiedelem szerint a jövendőbelije.
Szilveszter éjjelén, éjfél előtt kitolókását – tulajdonképpen köleskását – ettek, ez ugyanis „kitolta” a tavalyi évet.
A leggazdagabb hiedelmekben az újév napja. Azt tartották, hogy amit az év első napján cselekszik az ember, az az egész évre kihat, éppen ezért igyekeztek a bőséget jelentő szemes ételeket enni: főtt vagy pattogatott kukoricát, kásafélét. Számos varázslószokás kötődik az ünnephez, például úgy tartották, hogy újév napján nem szabad pénzt kiadni a házból, és újévre mindig egész kenyeret kellett megszegni. Az új esztendő előre lendítésére a disznóhús fogyasztása a városi hagyományban is meghonosodott, mert a disznó az orrával előre túr. Ezzel szemben szilveszterkor csirkét vagy tyúkot kell enni, mert az „elkaparja” az elmúlt évet.
Újév után pedig az elő jeles nap a vízkereszt, a három királyok ünnepe, január 6-án. Ekkor zajlott és zajlik sok helyen a mai napig a házszentelés. A plébános körbejárta a hívek házait, megszentelte, és a három király kezdőbetűit, valamint az évszámot felírta az ajtófélfára, hogy egész évre áldást hozzon a ház lakóira.