Bob Herceg

Londonban, hej, van számos utca
És minden utcán több sarok
És minden sarkon vannak házak
És minden házon ablakok

De mind egész nagy Albionban
Nincsen több ablak, mint ahonnan
A legszebb rózsaszál virít
A legszebb rózsaszál virít...

A Bovy Streeten hogyha járok
A legnagyobb úr én vagyok
Megsüvegelnek utcaseprõk
És csizmadiainasok

Ha nincsen pénzem, iszom hitelbe
Enyém a legszebb leány szerelme
Enyém a legszebb rózsaszál
Amely az utcasarkon áll...

Bob úrfi, hej, legény a talpán
A karja kõ, a csókja méz
Minden leány utána fordul
És rabja mind, akire néz

De néki más lány csókja nem kell
Egy csókra gondol este, reggel
Mely lángra gyújt és üdvözít
Mely lángra gyújt és üdvözít...

Hej, Rigó

Rúg a Rigó, verje devla
Nem ízlik a kemény széna
Ha rárakom az istrángot
Szétrúgja

De ha rummal megitatom
A kordélyba befogatom
Úgyis tudja
Bedzsalunk a csárdába

Hej, Rigó, Rigó
Te részeges ló
De megittuk a zab árát
Jaj, Rigó, Rigó
De sárga csikó
Hát együtt látjuk de a kárát

De este, hogyha hazadzsalok
A sarokba leszögezek
De a romja az faterja agyonver

De a roma nagyon fürge
Ugrik mint az öntött ürge
Gyere, Rigó, igyunk meg egy bögrévelHej, Rigó, Rigó...

Kihovásztam a vásárra
Igen jó volt a ló ára
A rigómat rásóztam egy gácsóra

De behaveltam a csárdába
Alig néztem a pohárba
Hát a Rigó részeges volt
Nagy patájú romos hordó
Utánam jött, mert a vizet
Nem bírja

Hej, Rigó, Rigó...

Majd ha nékem sok pénzem lesz

Majd ha nékem sok pénzem lesz
Fölülök a repülõre
Úgy elszállok mint a fecske
Odafenn a levegõbe

Amerre én járok, bámul a világ
Irigylik a sok pénzt, amit költök rád
Én a sok pénzt nem sajnálom
Csak te légy a kicsi párom
Amerre én járok...

Majd ha nékem sok pénzem lesz
Fölutazok Budapestre
Veszek minden sok-sok szépet
Veszek majd a kedvesemnek

Veszek a lábára nejlonharisnyát
Nejlonharisnyát
Lesz belõle olyan úri dáma
Hogy a falu megcsodálja

Veszek az ujjára arany karikát
A retkes lábára nejlonharisnyát
Lesz belõle olyan úri dáma
Hogy a falu megcsodálja

Majd ha nékem sok pénzem lesz
Kimegyek az ügetõre
Felteszem az összes lóvét
Felteszem a kettes lóra

Futam után így szólt hozzám a nejem
Feküdj le egy lóval de ne énvelem
Szép sport a lósport de nem nékem
Otthagyom a fizetésem
Futam után így szólt...Jóska, levelet hozott a posta

Jóska, levelet hozott a posta
Jóska, azt írtad, nem szeretsz
Jóska, levelet hozott a posta
Jóska, azt írtad, elmehetsz

Hát Jóska, ne bántsd a szívemet
Inkább, Jóska, tenálad száz évre befizetek

Jártál-e már öregem

Jártál-e már öregem
Füreden, a szüreten
Ahol nincsen vignetta
A borosüvegen...

Lity-lotty
Lotyogós az út Csopakon
Kity-kotty
Kotyogós a kicsi kulacsom...

Nem messze van Balaton
Ahol a víz alacsony
Kunkorodik a farok
A kicsi malacon...

Bõg a tehén

Bõg a tehén
Mert nincs kalap a fején
És napszúrást kap szegény
Mert meleg az idõ

Sír a csibe
Mert nem fér a fejibe
A tojásból ide
Hogy kerülhetett õ

Káka tövén
Ha felhangzik a melódia
Sír a ruca, mert
Van neki egy baromfia

Most kezdõdik

Most kezdõdik a
Most kezdõdik a
Most kezdõdik a tánc...

Gombház, sebaj ha
Leszakad, leszakad
Lesz más, amelyik
Ottmarad, ottmarad
Rózsám, ha tudnád
Amit én, amit én
Ki (/más) babája
Vagyok én, vagyok én...Most végzõdik a
Most végzõdik a
Most végzõdik a tánc...

Rózsám, de szédül
A fejem, a fejem
Nótával teli
A szívem, a szívem
A vérem is csak
Muzsikál, muzsikál
Kivilágos virradatig áll bál...

Utcára nyílik a kocsmaajtó

Utcára nyílik a kocsmaajtó
Kihallatszik belõle a szép muzsikaszó
Sört ide, bort ide, te szép barna lány (az anyád!)
Hadd mulatom ki magam igazán
Sört ide, bort ide, szép pici leány
Hadd mulatom ki magam igazán

Szeretni, szeretni szerettelek
Feleségül elvenni sosem mertelek
A menyasszonyi fátyol a fejedre kerül (ha kerül)
Szíved a bánatba belemerül

Mához egy hétre már nem leszek itt
Elvisz a gyorsvonat engemet is
Gyors vonat, sebes vonat, valahol megáll (ha megáll)
Nyújtom a jobb kezem, szervusz babám.

Nagy a feje, búsuljon a ló

Nagy a feje, búsuljon a ló
Egy kislányért búsulni nem jó
Gombház sej, ha leszakad
Egy helyébe ezer is akad

Azt mondja a tízparancsolat
Szeresd felebarátodat
Kisangyalom szeress tehát
Én vagyok a felebarát...

Eltörött a kocsi kereke
Mivel megyünk ki a ligetbe
Zsuppkocsival, három csacsival
Várnak a lányok a cvikipuszival

Jajj a szemednek mindenit

Minek a szõke énnekem
Mikor a barnát szeretem
Annak a Földön párja nincs
De még a mennyországban sincs

Jajj a szemednek mindenit
Ne nézz reám, mert megvakít
Mikor a szádat csókolom
Magam a mennybe gondolom...Érik a cseresznye

Érik a cseresznye
Huncut a menyecske
Többet is ér, mint egy lány...

Nem fél a kelepelõ gólyától
Reszket a legénynek a csókjától

Kombiné

Kombiné, kombiné
A csipkés kombiné
Még az éjjel fölhajtom majd én

Híd alatt, híd alatt
A Margit-híd alatt
Bámultuk mi ott a csajokat

Ne félj kislány nem lesz baj
Majd a paplan betakar
Majd a paplan mindent eltakar
Ha akar

Kombiné, kombiné
A csipkés kombiné
Ha megvadulok, szétszaggatom én

Híd alatt, híd alatt
A Margit-híd alatt
Otthagytad a kombinétodat

Ne félj kislány...

Híd alatt, híd alatt
A Margit-híd alatt
Fölhúztam a kombinétodat

Én édes Katinkám

Szilveszter éjjelén esett a hó
Elszáll majd könnyedén ha csillogó
Katinka nézte csak a könnyû szánt
Kiszállt egy fess legény s eléje állt

Én édes Katinkám
Csak egyszer kacsints rám
Csókolj meg, ha szeretsz
És gyere bújj hozzám

Elviszlek magammal kis Katinkám
Csak egyszer nevess rám
Nem fázol sohasem
Ha idebújsz hozzám

Hideg a tél, juj, szél fúj, esik a hó
Repül a szánkó, hajhó, szalad a ló
Én édes Katinkám...

Szilveszter éjjelén tüzelt a láz
De másnap már a szán indult tovább
A legény elköszönt nagyon hamar
S Katinak nem maradt, csak ez a dal

Én édes Katinkám...Elviszlek magammal...
Hideg a tél...

Sárgul már a kukoricaszár

Sárgul már a kukoricaszár
Vadvirágos, madárdalos a határ
Szép galambon, kicsi tubicám
Patyolatos jegykendõvel várj énrám

Patyolatos jegykendõvel
Kicsi szivem szerelmével
Légy az enyém kis babám
Sárgul már a kukoricaszár
Az én szívem, kis galambom, téged vár...

Sárgul már a kukoricaszár
Párosával költözik a kismadár
Árva fészek a ház ereszén
Két falunak legszebb lánya az enyém

Két falunak legszebb lánya
Lelkem dalos csalogánya
Fészket raknék véled én
Sárgul már a kukoricaszár
Ugye babám, mi egymásé leszünk már...

Egy asszony miatt

Egy asszony miatt vagyok ilyen léha
Ki meg sem érdemelt engem talán
Egy asszony miatt fáj a szívem néha
Ki meg sem érdemelt engem talán

Egy asszony aki elrontotta már az életem
Ki azt sem tudta mi a csók és mi a szerelem
Egy asszony miatt fáj a szívem néha
Kit elfeledni nem tudok soha

Mi mozog a zöldleveles bokorban ?

Mi-mi mi-mi mi-mi-mi, hej-mi mi-mi mi-mi-mi
Mi mozog a zöldleveles bokorban ?...

Azt gondoltam
Hogy egy róka meg egy nyúl
Se nem róka se nem nyúl
Komámasszony meg egy úr
Ugrott ki a zöldleveles csipkebokorbúl...

Azt gondoltam
Hogy egy róka meg egy nyúl
Se nem róka se nem nyuszi
Komámasszony meg a Gyuszi
Ugrott ki a zöldleveles csipkebokorbúlHajnalban

Ez a kislány megy a kútra
Nem talál a gyalogútra

Hajnalban, hajnal elõtt
Rózsafa nyílik a házam elõtt
Hajnalba-ha-ha-ha hajnal elõtt
Rózsafa nyílik a házam elõtt

Ez a kislány olyan kislány
Hogy maga jár a legény után
Hajnalban, hajnal elõtt...

Ez a kislány azt akarja
Hogy a legény megcsókolja
Hajnalban, hajnal elõtt...

Akármilyen öregasszony
Ha férjhez megy, csak menyasszony
Hajnalban, hajnal elõtt...

Elesett a lúd a jégen
Majd felkel a jövõ héten
Hajnalban, hajnal elõtt...

Akármilyen öregasszony
Ha megkérik, csak menyasszony
Hajnalban, hajnal elõtt...

Egy kicsi ház van a domb tetején...

Egy kicsi ház van a domb tetején
Gyere oda édes kisangyalom
Ott leszünk boldogok majd te meg én
Ott súgd a fülembe: szeress nagyon!

Orgonaillatú most a világ
Könnyeket ejteni oly csacsiság
Egy kicsi ház van a domb tetején
Gyere oda édes, szeress belém...

Itt van a május és itt van a nyár
Ránkmosolyog szépen a tarka rét
Mindenütt orgona illata száll
Úgy dobog a szívem, az ajkam ég

Éljen az élet és zengjen a dal
Jöjjön a csók, ha az est betakar
Vár ez a kis lak a domb tetején
Gyere oda édes, ott légy enyém...

Lakodalom van a mi utcánkban

Lakodalom van a mi utcánkban
Idehallik zengõ muzsikája
Hivatalos vagyok oda én is
Nem mennék el, ha százszor üzennék is
Hivatalos vagyok oda én is
Nem mennék el, ha százszor üzennék isVége van már a lakodalomnak
Nagy bánata van a menyasszonynak
Forgatja a karikagyûrûjét
Sajnálja a régi szeretõjét
Forgatja a karikagyûrûjét
Sajnálja a régi szeretõjét

Már minálunk babám

Már minálunk babám
Már minálunk babám
Az jött a szokásba

Nem szedik a meggyet
Nem szedik a meggyet
Fedeles kosárba

Felmegy a legény a fára
A meggyfa tetejébe, oszt
Lerázza a meggyet
Te meg, babám, szedjed
Rózsás kötényedbe...

Már minálunk babám
Már minálunk babám
Az jött a szokásba

Nem szedik a meggyet-makkot
Nem szedik a meggyet-makkot
Fedeles kosárba

Felmegy a leány a fára
A meggyfa-makkfa tetejébe, oszt
Alánéz a legény
Majd megvakul szegény
Mind a két szemére

Kislány vigyázz!

– Kislány vigyázz
Hogy el ne hibázd
Kislány, a szivedre vigyázz...

–Vigyáztam én már eleget
Mégis bekaptad a legyet

Kislány vigyázz...

Az a szép, az a szép

Az a szép, az a szép
Akinek a szeme kék
Akinek a szeme fekete

Lám az enyém, lám az enyém sötétkék
De mégsem vagyok a babámnak elég szépJöjjön ki Óbudára

Jöjjön ki Óbudára
Egy jó túrós csuszára
A kerthelységben sramli szól
És ott lehet csak inni jót
Az abrosz tarka-barka
Rajta a jó Kadarka
S már az elsõ csók után
Meglátja de jó lesz kint Óbudán

Útközben összeráz a lóvonat
És benne pislogó gyertyaláng ég
Meglátja érdekes lesz itt, babám
Boldog lesz Óbudán még
Jöjjön ki Óbudára...

A jó bor fontosabb mint jó ruha
Ezért lett Óbuda példaképünk
De hol a szép megszokott angyalunk
Aki a mámorunk hozza nékünk
Jöjjön ki Óbudára...

Üdvözlöm én a kedves bácsikat
Mindegyik itt vigad óraszámra
Kegyed se szomorkodjon máma itt
Igyon egy pár decit bánatában
Jöjjön ki Óbudára...

Legyen a Horváth kertben

Legyen a Horváth kertben Budán
Szombaton este fél nyolc után
Kiszól a színkörbõl a zene
Ragyog az édes két szép szemed
Legyen a Horváth kertben Budán
Szombaton este fél nyolc után
Mikor az elsõ csillag kigyúl
Kicsike babám hozzámsimul

Van egy édes kis zúg Budán
Oda szerelmes jár csupán
Nagy fák alatt a kis padon
Úgy ragyognak a csillagok
A kis nyári szerelmeket
Elfeledni sosem lehet
Volt egy kislány, faluról jött fel ide
Százan suttogják azt fülibe
Legyen a Horváth kertben...

De beszegõdtem ma két hete
A pesztrának szép az élete
Tologat egy gyerekkocsit
S jobbra-balra kacsint kicsit
Van egy édes csinos babám
Csillag van a piros nyakán
Ha látom õt, már rögtön dalol a szív
Szombatra kap kimenõt, s idehív
Legyen a Horváth kertben...De ott ahol most a hinta száll
Dérynének a szobra áll
Volt egy nagy-nagy öreg faház
S körülötte kiskocsma száz
Fejbe szállt a könnyû ital
Innen indult ez a nyári dal
Mit Pestre vitt hajnalban az alagút
Másnapra mindenki így kért randevút
Legyen a Horváth kertben...

Hétre ma várom a Nemzetinél

Mindig a Nemzeti elõtt
Várom az édes, kicsi nõt.
S a hirdetési oszlopot
Egészen kiolvasom ott, míg várok.

S a nõ halkan odaoson,
Gyalog jön, vagy villamoson,
A lovagjához odalép.
Egy randevú de csodaszép!

Hétre ma várom a Nemzetinél
Ott, ahol a hatos megáll.
Szemben az Emke cigánya zenél,
Ha nem jön el, szívem de fáj!
De ott lesz ugyebár,
Lesem, hogy jön-e már,
Hisz ránk egy icike-picike mozi vár.
Pá, Gyuri! – mondja csitri hang,
S a fiú így szól: – Kisztihand!
A férfi a nõbe karol,
Egy fészek várja valahol most õket.

Remegnek a nõi kacsók,
Kapuk alatt finom a csók!
Mily édesek a randevúk,
Lovagja a fülébe súg:

Hétre ma várom a Nemzetinél...
Épp ezért hétre ma várom a Nemzetinél,
Ott, ahol a hatos megáll.

Megy a kocsi, megy a hajó

Megy a kocsi, porzik az út utána
Barna kislány ül a kocsi farában

Azt hiszi, hogy minden legény
õtet szereti, õtet szereti, õtet szereti
Pedig hát szereti a rosseb, aki megeszi

Megy a hajó, fodros az víz utána
Barna kislány ül a kocsi farában

Azt hiszi, hogy a kapitány
õtet szemezi, õtet szemezi, õtet szemezi
Pedig hát szemezi a rosseb, aki megeszi9 kis kacsa

Becsípve mentem haza
Fél háromkor hajnaltájt
Álmomban 9 kis kacsa
Dalolva ágyam mellé állt

Hápogott a sok kis kacsa
Félni kezdtem tõlük már
Ki késõn jár este haza
Az velem együtt mind így jár

Becsípett jól a kacsa
Hajnalban ment csak haza
És másnap megfõzték a kiskacsát
Ki hallott már ilyen tragédiát
lallalaralla...

Kár összeveszni velem

Én a csendet, békességet szeretem
Mert anélkül nincsen boldog szerelem
És ha a párom a civódást keresi
Ezt a refrént éneklem neki:

Kár összeveszni velem
Kár eldobni a szívem
Hogyha nincsen erre még elszánva
Jobb ha egyet-kettõt alszik rája
Kár összeveszni velem
Kár eldobni a szívem
Hiszen nincs a Földön szebb
Se jobb se mint a békesség
Hát kérem, ne tapossa sárba lába
A tulajdonában lévõ fotográfiámat még...

Zsimbes-mérges embernek nincs igaza
Pláne hogyha azt se tudja mi baja
És ha bárki a civódást keresi, hát
Ezt a refrént éneklem neki:
Kár összeveszni velem...

Nem loptam én életemben

Nem loptam én életemben
Csak egy lovat Debrecenben
Mégis rámverték a vasat
Babám szíve majd meghasadt
Mégis rámverték a vasat
Babám szíve majd meghasadt

A bihari hármashatár
Ott leszek én híres betyár
Viselem a betyár nevet
Mert a babám már nem szeret
Viselem a betyár nevet
Mert a babám már nem szeret

Haragszik az édesanyám

Haragszik az édesanyám
Mért járok a lányok után

Ne haragudj édesanyám
Utánad is járt az apám
Néhanapján vasárnap...

Haragszanak rám a lányok
Hogy én menyecskékhez járok

Ne haragudjatok lányok
Tihozzátok is lejárok
Ha menyecskét nem találok...

Jaj de szép kék szeme

Jaj de szép kék szeme van magának
Nincs ilyen a világon senki másnak
A szívem úgy dobog, mikor látom
Meghalok egy csókjáért, gyöngyvirágom
Nappal is álmodom mosolyával
Éjjel meg azt huzatom a cigánnyal...
Jaj de szép két szeme van magának
Nincs ilyen a világon senki másnak

Rózsákat ringat a szél a kertben
Érzem, hogy mindörökké rabja lettem
Hangjában tündérek muzsikálnak
Súgja meg: elfogad-e babájának
Rózsaszirom lesz a nyoszolyája
Két karom ölelése a párnája
Szívemmel bélelem kicsi fészkünk
Tartós lesz, nem kell másik amíg élünk...

Kocsmárosné azt hiszi

Kondorosi csárda ki van festve
Odajár a cimbalmos
Cimbalmával cimbalmozni minden este

Kocsmárosné azt hiszi
Hogy a lányát elviszi
Egy valaki...

Zöldre van a rácsos kapu festve

Zöldre van a, zöldre van a
Rácsos kapu festve
Odajárok minden szombat este

Kisangyalom, nem gyõztelek várni
Be kellett a, be kellett a
Rácsos kaput zárni
De én téged nem gyõztelek várni
Be kellett a, be kellett a
Rácsos kaput riglizni...Eger városában

Eger város, a papok városa
Csuhások járnak a fapapucsban
Csuhások járnak in nomine patris
Reverenda alatt pálinkát visz

Nem vagyok én barát, szeretem a piát
Odaadom érte a reverendát
Odaadom érte a csatos ima könyvem
Ölelem és csókolom a feleséged

To-Tóth asszonynak To-Tóth a lánya
Körbe kacskaringós a szoknyája
Kerülj elébe fordulj alája
Lipi-lapogasd meg, hogy van-e hája

Franci, a szájharmonikás

Valahol itt Monorban
A Liliom utcában
Ott lakik Franci
A szájharmonikás

Mi elkezdünk tintázni
Õ rákezdett cifrázni
Fújja Franci
A rézangyalát
Konyak vodka után cseresznye
Irtó dacos a szerencse

Valahol itt Monorban...
Mégegyszer
Konyak vodka után cseresznye
Nem fekhetünk keresztbe
Mert valahol itt Monorban...

De felépült a tanyája
Rá is ment a gatyája
Nem baj, Franci
Te csak muzsikálj

Hülye fûnek meg fának
Okosnak meg butának
Fújd el, Franci
Hogy szép ez a világ
De konyak vodka után cseresznye
Jól van, Franci, ezt még ereszd le

Mit mondjak a pujáknak
Apja miért nem piálhat
Miért nem fújja
A szájharmonikás
Mégegyszer
Konyak vodka után cseresznye
Jól van, Franci, ezt még ereszd le
Különben
Mit mondjak a pujáknak...Sörös is vagyok...

Ha sörös ember vagyok
Akkor minek nekem fröccs
Ha boros ember volnék
Akkor nem kéne a sör

Node sörös is vagyok
Meg boros is vagyok
És néha napján megiszom
Az albán konyakot...

100 forintnak

100 forintnak 50 a fele
Egye meg a fészkes fekete fene
Nem lehet az ember fából
Ki kell rúgni a hámfát

100 forintnak 50 a fele
Egyen meg a fészkes fekete fene
Emelem a csizmám szárát
Csókolom a babám száját

Még azt mondják részeges vagyok
Pedig csak a jó bort szeretem nagyon
Nem lehet az ember fából
Ki kell rúgni a hámfából

A kecskének nagy szakálla van
Az én anyósomnak nagy pofája van
Ronda állat mind a kettõ
Verje meg a jeges esõ

Szánom-bánom

Tegnap este úgy belaktam pacallal
Hogy egész éjjel nem bírtam a hasammal
Szánom-bánom-bánom, elhagyott a párom
Jaj de szégyellem magam

A múlt héten úgy jóllaktam rizsával,
Hogy egész éjjel nem bírtam a Zsigával
Szánom-bánom...

Rámás csizmát visel a babám

Rámás csizmát visel a babám
Szeret is az engem igazán...
Rámás csizma hadd szakadjon
Csak a babám sose hagyjon el

Nagy a világ,de van közepe
Az én rózsám fekete szeme...
Ez a világ semmire sem jó
Ha nincs kisjány énnekem valóFavilla

Favilla, fakanál, fatányér
Meghalok a, meghalok a babámért
Ha bemegyek a konyhába - bent leszek
Ha kidobnak a kocsmából - kint leszek
Favilla, fakanál, fatányér,
Meghalok a, meghalok a babámért

Fatányér, fakanál, favilla
Bolond az, aki a lányt siratja
Azt az egyet jól véssed a fejedbe
Ha egy elmegy, másik akad helyette
Fatányér...

Borban a, borban az igazság
Bor nélkül nincsen igaz vigasság
Csak azért is, csak azért is kívánom
Úgysem ihatok a másik világon
Borban a...

Fakondér, falábas, fabögre
Nem mék én utazni a tengörre
A tengöri nyavalyát ha kívánom
Egy kis bortól itthon is mögtalálom
Fakondér...

A füredi Anna-bálban

A füredi Anna-bálban szól a zeneszó
Nem is olyan akármilyen dinom dáridó,
Egy asztalnál ültünk ketten, õ meg jómagam
Mind a ketten egymást néztük, nem is jött szavam.

Nemsokára asztalunkhoz jött egy szál cigány
Azt kérdezte mi a nótád, te szép barna lány ?
Kis Mariska szemét sütve halkan így felelt:
Nincsen nótám, én a nótát nem is szeretem.

De akinek nótája nincsen, annak szíve sincs
Ha nem hiszel a nótában szívemre tekints!
Lesz egy fiú, kinek nevét titkolni fogod,
És ahol majd senki nem lát meg is siratod.

És azután lássatok egy igen nagy csodát
Hogy egy nagy úr elvitte a kicsi Mariskát
Libériás inasok meg nagy urak között
Kis Mariska arcát festve kiöltözködött.

Én azután messze mentem, hogy elfelejtsem õt
Utam közben megállok egy mulató elõtt,
Kit látok ott egy sarokban a mulató tanyán ?
Kis Mariska sírdogált egy ócska zongorán

Hogy akinek nótája nincs, annak szíve sincs
Ha nem hiszel a nótában szívemre tekints!
Lesz egy fiú, kinek nevét titkolni fogod,
És ahol majd senki nem lát meg is siratod.Ki megpróbál szeretni

Ki megpróbál szeretni
A szíve bajba kerül
Van úgy, hogy nem sikerül
A folytatás

Ki megpróbál követni
Nem mindig találja meg
A titkos irányjelet
Tévúton jár

Az élet egy nagy erdõ
Ezernyi vész
Míg tavaszt hoz a szellõ
Mégis remélsz, hogy célba érsz

Nekem jutott az árnyék
Neked jutott a fény
Nekem jutott a játék
Neked az új remény

Egy cica, két cica

Egy cica, két cica, száz cica, jaj
Kergeti az ici-pici egeret
Kis Teca, nagy Teca, Katica haj
Nem szeret mást, csak egyedül engemet
Jaj, de szép kis állat a cica, a cica,
Hej, de még szebb lány a kis Teca, Katica
Egy cica, két cica, száz cica, jaj
Megfogta az ici-pici egeret

Nótás kedvû volt az apám

Nótás kedvû volt az apám
Átmulatott sok éjszakát
Nem sajnálta rá a napot
Kéttõt-hármat összetoldott
De még azt is megduplázta
Ha az anyám megdorgálta
Ha a cigány rosszul játszott
A bögõbe belevágott

Nótás kedvû édesapám
Réges-régen nem dalol már
A szívemet bánat rágja
Egy-egy régi nótájára
Az lett a sok nóta vége
Kivitték a temetõbe
Búsan szóló kis madárka
Szállj az apám fejfájára

A cigányok sátora

A cigányok sátora, ladi-ladilom, sárga liliom
Leégett az éjszaka, ladi-ladilom, sárga liliom
Én a vajdát nem bánom, csak a lányát sajnálom
Mert õ volt az a zimberi-zombori szép asszony
Jó asszony, ladi-ladilom, sárga liliomNem zörög a haraszt

Rólunk beszél már az egész világ szája
Azt mondják, hogy te vagy az én szívem párja
Tagadjuk, hogy igaz volna; mégis azt mondja a nóta
Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja

Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja
Virágos a kedvem, ha a cigány húzza
Hajlik szívem jobbra-balra, mindegy neki szõke-barna
Nem vagyok én olyan válogatós fajta

Galambszívet örököltem

Galambszívet örököltem az édesanyámtól
A népdalos, nótás kedvet az édesapámtól
?k neveltek, tanítottak, minden szépre-jóra
Feher lelkû galambom, szerelemre-csókra

Megbecsülöm édesapám, anyám örökségét
Szívem mélyén õrizgetem szerelmem hûségét
Az én édes kicsi párom hasonlít anyámra
Én pedig a nótás kedvû édes jó apámra

Piros, piros, piros

Piros, piros, piros
Háromszor is piros
Piros bort az üvegbe
Csinos, csinos, csinos
Háromszor is csinos
Menyecskét az ölembe
Gömbölyû két karja
Vállamat takarja
Megölelném, de õ nem akarja

Tilos, tilos, tilos
Háromszor is tilos
Nagypénteken bort inni
Tilos, tilos, tilos
Háromszor is tilos
Más asszonyát szeretni
Gyönyörû szép ajkaa,
Szívem csalogatja
Megölelném, de õ nem akarja

Nem tudom, az életemet

Nem tudom, az életemet hol rontottam én el
Gyógyítgatom a szívemet a cigányzenével
Elhúzatom halkan csendben, hogy ebbe a szerelembe
Bele lehet halni
Ne hagyjál a legszebb nyárban engem elhervadni

Nyári este panaszkodtam a csillagos égnek
Hogyha engem nem szeretsz már, én minek is éljek?
Te vagy az én legszebb álmom,
te vagy az én boldogságom
Szeretlek a sírig
Síromon a virág is majd csak tenéked nyílikA faluban nincsen több lány

A faluban nincsen több lány csak kettõ, csak kettõ
Az egyiket elszerette a jegyzõ, a jegyzõ
A másik meg a kapujában neveti, neveti
Hogy õt még a segédjegyzõ szereti, szereti

Kiültek a vénasszonyok a padra, a padra
Isten tudja, mirõl folyik a plyetyka, a pletyka
Nem kérem én a jó Istent csak arra, csak arra,
Valamennyit ragassza le a padra, a padra

Jó estét kívánok

Jó estét kívánok, megjöttek a fehérvári huszárok...
Jöttek láttak, gyõztek; sok kislányt megfõztek
Jó estét kívánok...

Jó reggelt kívánok, elmentek a fehérvári huszárok...
Erre-arra jártak, selyemágyban háltak
Jó reggelt kívánok...

Ahogy én szeretlek

Ahogy én szeretlek, nem szeret úgy senki
Ahogy én csókollak, nem csókol úgy senki
Így sohase vártalak, így sohase kértek
Így még nem szerettek soha, soha téged

Minden virág az én szerelmembõl nyílik
S ez az én szerelmem elkísér a sírig
Minden nóta az én bánatomat zengi
Ahogy én szeretlek, nem szeret úgy senki

Látod édesanyám

Látod édesanyám, kedves édesanyám,
mért szültél a világra?
Dobtál volna inkább, inkább dobtál volna
a zavaros Tiszába
Tisza vize vitt volna a jeges Dunába,
Hogy ne lettem vola, sose lettem volna
senki megúnt babája

Nincsen páros csillag, nincsen páros csillag,
mind lehullott a földre
Nincsen hû szeretõm, nincsen hû szeretõm,
mert elhagyott örökre
Ha elhagyott nem sajnálom, menjen örökre
Még a föld alatt is, még a síron túl is
csak õ jár az eszemben

Lassan forog babám, lassan forog babám
a gépkocsi kereke
Azon visznek engem, azon visznek engem
ki a gyakorlótérre
Ahány százszor megfordul a kocsi kereke
Annyi százszor babám, annyi százszor babám
jussak én az eszedbeKecskebéka

Kecskebéka felmászott a fûzfára
Annak is a legmagasabb ágára
Így sem volt jó, úgy sem volt jó,
Sehogyan sem volt az jó
Mindég csak a más asszonya lenne jó

A mi cicánk felmászott a padlásra
Kisegeret hozott le a szájába
Ide tette, oda tette, mindenüvé tette
Utoljára fülét farkát megette

Vörös bort ittam az este

Vörös bort ittam az este,
Ragyogó csillagom, galambom.
Most is részeg vagyok tõle
Ragyogó csillagom, galambom.
A lábamon alig-alig állok,
Mégis szeretnek a lányok,
Ragyogó csillagom, galambom.

Azt mondják, hogy beteg vagyok,
Ragyogó csillagom, galambom.
Mint az égõ gyertya fogyok,
Ragyogó csillagom, galambom.
Beteg az én szívem tája,
Te vagy annak patikája,
Ragyogó csillagom, galambom.

Jaj, de magas, jaj, de magas

Jaj, de magas, jaj, de magas ez a vendégfogadó,
Van-e benne, van-e benne jó vörös bor eladó?
Ha nincs benne jó vörös bor eladó,
Dûljön össze ez a vendégfogadó.

Jaj, de magas, jaj, de magas ez a vendégfogadó,
Van-e benne, van-e benne szép menyecske eladó?
Ha nincs benne szép menyecske eladó,
Dûljön össze ez a vendégfogadó.

Késõ minden kisöreg

Fagyban, közepében a télnek
Csókért könyörögtem tenéked.
Most már virágos a rét,
Nem kell szíved, az a jég!
Késõ minden kisöreg!
Esõ után köpönyeg!

Holtig rávetem a szemedre
Azt, hogy nem zártál a szívedbe.
Most már ne kacsints felém
Most már mást szeretek én
Késõ minden kisöreg!
Esõ után köpönyeg!Ég a kunyhó, ropog a nád

Ég a kunyhó, ropog a nád
Szorítsd hozzád ezt a barnát.
Míg a barnát szorongatod,
Azt a szõkét elszalajtod.

Haja cica, kis Katica,
Mit álmodtál az éjszaka?
Barna rózsám csókolgatott,
Olyan nagyon szorongatott.

Kis Komárom, nagy Komárom,
Jaj de szép lány ez a három,
De szeretném az egyiket,
Három közül legszebbiket.

Kicsi a lány, nagy a gondja,
Az anyjának meg sem mondja:
Ha nem mondja az anyjának,
Megmondja a babájának.

Balatoni legények

Balatoni legények,
Libát loptak szegények.
Nem jól fogták a nyakát,
Elgágintotta magát.

Balatoni legények,
Mákot loptak szegények.
Nem jól fogták a zsákot,
Mind elszórták a mákot.

Balatoni legények,
Halászni járnak szegények.
Haza jönnek vizesen,
Adnak csókot szívesen.

Ne szidjatok soha engem

Ne szidjatok soha engem,
én a szidást nem érdemlem, nem tudok más lenni
Mert akinek a szíve fáj, éjjel-nappal kocsmába jár,
Nem lesz abból semmi.
Szeretem a cigányzenét, a jó borból sosem elég,
Rohanok egy sötét, züllött elmúlás felé
Éjszakáról-éjszakára azt huzatom a csárdában:
vége van már, vége.

Akkor sírassatok engem,
ha majd egyszer a szívemben elfogytak a nóták.
Olyan leszek, oly kietlen,
mint az õszi fagyos kertben a hervadó rózsák,
Hadd menjek majd feledõbe, vigyetek a temetõbe,
Véssétek egy szürke kõbe azt a szerény pár szót:
Itt nyugszik egy koldusszegény,
dalos szívû, nótás legény
Kár volt érte, kár volt.Szegedi boszorkányok

Még azt mondják, nincs boszorkány Szegeden,
Pedig, pedig, mint a fûszál, úgy terem,
Engemet is megrontott egy boszorkány:
Egy szegedi kökényszemû barna lány.

Vigyázz pajtás, jól vigyázz a szívedre,
Ne menj, ne menj a Boszorkány-szigetre!
Odajár a szegedi lány valahány,
Ott ragad rá a boszorkány tudomány.

Darumadár fönn az égen

Darumadár fönn az égen hazafelé szálldogál.
Vándorbottal a kezében cigány legény meg- megáll.
Repülj madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet,
Mondd meg az én galambomnak,
Ne sírasson, ne sajnáljon engemet!

Ha még egyszer hamarjában veled együtt lehetnék,
Violaszín nyoszolyában oldaladhoz simulnék.
Szívemet a szívedre, gyenge legény létemre,
Lehajtanám bús fejemet
Fehér hattyú, hattyú fehér kebledre.

Nád a házam teteje

Nád a házam teteje, teteje
Rászálott a cinege, cinege.
Hess le róla cinege, cinege
Leszakad a teteje, teteje.

Ha leszakad, mi lesz vélünk,
Sárga lábú cinege, cinege?
Hess le róla cinege, cinege
Leszakad a teteje, teteje.

Csak azért szeretem a mesét

Csak azért szeretem a mesét,
A te két szemed oly meseszép
Csak azért, csak azért, csak a két szemedért,
Csak a két ragyogó szemedért.

Csak azért iszom én, csak azért
Mert a két szemed oly meseszép,
Csak azért, csak azért, csak a két szemedért,
Csak a két ragyogó szemedért.

Zsebkendõm négy sarka

Zsebkendõm négy sarka simára van vasalva,
Mind a négy sarkába a babám neve van varrva,
Egyik szõke, a másik barna, a harmadik csudaszép,
Megállj te csudaszép, majd eszedbe jutok még.
Majd eszedbe jutok babám, de már akkor késõ lesz,
Mert az én árva szívem nem a tiéd, másé lesz.Az a rendes iparos

Az a rendes iparos, aki mindig italos,
és soha nem részeg...
Megszomjazik, ottan hagy õ csapot-papot,
A kocsmában tölti el az egész napot,
Az a rendes iparos, aki mindig italos,
és soha nem részeg.

Amikor a kis falumban

Kicsiny falum ott születtem én,
Nincs ott gyertya, nincs ott lámpafény.
Házunk elõtt vén eperfa állt,
Engem anyám mindig hazavárt.

Megírom én jó anyám neked,
Ne várj haza többé nem megyek.
Amikor a kis falumban nyugovóra térnek,
Anyám mondj el értem egy imát!

Rendes ember én már nem leszek,
Minden éjjel zülleni megyek.
Várnak rám a züllött cimborák,
A festett nõk, a pezsgõs vacsorák.

Hogy mi lesz a vége jól tudom,
Meghalok egy züllött hajnalon.
Amikor a kis falumban nyugovóra térnek,
Anyám mondj el értem egy imát!

János legyen a János hegyen

János legyen fenn a János hegyen
Estére odavárom
János legyen fenn a János hegyen
Estére odavárom

Haj Jani szeretnék vallani,
Szerelmet vallani csak ez a kívánságom
János legyen fenn a János hegyen
Estére odavárom

Édes anyám, kedves anyám

Édes anyám, kedves anyám, az volna kérésem
Hogy túrós csuszát, túrós csuszát csináljon énnekem
Túrós csuszát, sej-haj, porcukrot reája
Mert az illik-illik
Az illik-illik a túrós csuszára

Szép asszonynak kurizálok

Szép asszonynak kurizálok, kurizálok, kurizálok,
A lányoknak fittyet hányok,
fittyet hányok, fittyet hányok.
Ajaj a szívem, meg ne tudja senki sem,
hogy én ezt a barna kislányt szeretem
Csak a cigány egyedül, aki nékem hegedül,
csak az tudja egyedül.Sej-haj Rozi

Sej-haj Rozi, vasárnap kirándulunk
Meglásd Rozi, unatkozni nem fogunk
Két szép szemed hamisan kacsint le rám
Nóta közben súgd meg nekem
ha egy csókra szomjas a szád...

Ennek a kislánynak

Ennek a kislánynak rövid a szoknyája
Mondtam az anyjának, varrjon fodrot rája
Azt mondta a kedves édesanyja, nem varr fodrot rája
Akinek nem tetszik a lánya, ne járjon utána

Ma még nem ittunk semmit

Ma még nem ittunk semmit,
Nem mehet ez így tovább,
Inni kell, ha meghalunk is
Igyunk hát az angyalát.

Vár reánk sok régi kocsma,
Sok régi jó barát,
Inni kell, ha meghalunk is
Igyunk hát az angyalát.

Hajmási Péter, hajmási Pál

Hajmási Péter, hajmási Pál,
A barométer esõre áll.
Húzatom agyba-fõbe
Beurgom a nagybõgõbe,
Hajmási Péter pityke Pál.

Hajmási Péter, hajmási Pál,
A barométer nem imponál.
Ne búsulj rózsám, mert az
Egy garast sem ér,
Ne búsulj lesz még szõlõ,
Lesz még lágy kenyér

Ne hagyd el soha azt

Ne hagyd el soha azt, ki téged szívbõl imád,
Lásd be, hogy néked is van számtalan kis hibád.
A rózsa tövise is megszúrja a kezed,
Az áldott napfénytõl is könnyes lesz a szemed.

Ha néha bántalak gondolj az elsõ csókra,
Gondolj az elsõ édes, halk szerelmes szóra.
Egy percre könnybe lábad akkor majd a szemed,
S rádöbbensz arra, hogy itt a helyed.

Tudom, hogy jöhet egy másik, aki követ,
Aki szebben mondja neked, hogy csakis téged szeret.
Ne hagyj a szóra, mert holnap virradóra,
Rájössz, hogy elrontottad már az életed!
Hát jól vigyázz, hogy ne hibázz!Homokóra

Ülök a szobámban búsan, egyedül
És a fájó múltra gondolok.
Odakünn az utcán lassan fény dereng
És az órán pereg a homok

Szeretném a homokórát megállítani
Szeretném az emlékeim elfelejteni
De a homokóra csak pereg-pereg
Így hát kedves tovább szenvedek

Nem tudom, hogy elhiszed-e még
Hogy fájó szívem örökké tiéd
Álmaimban téged látlak, két karomba téged zárlak
Nem tudom, hogy elhiszed-e még ?

De ha egyszer drágám nem bírom tovább
Ezt a fájó bús emlékezést
Elmegyek én akkor, tovább állok én
Mert a szívem magányos szegény

Elviszem én magammal az emlékeimet
Hogy ne lássam a lassan pergõ homokszemeket
Utoljára drágám azt kívánom én
Hogy te mással nagyon boldog légy !

Miért múlik el minden

Miért múlik el minden, ami szép?
S ki tudja, hogy visszajön-e még?
Lepereg a szememrõl a könny,
Bánom is én jöjjön, ami jön

Nem bánom, hazudik a nóta meg a szív,
Nem biztat már engem a remény,
Így múlik el minden, ami szép
S ki tudja, hogy visszajön-e még ?

Széles a Balaton vize

Széles a Balaton vize,
Keskeny a híd rajta.
Nem menj arra édes rózsám,
Mert leesel róla.

Nem esek, nem esek
Én a Balaton vízébe,
Inkább esek édes rózsám
Véled szerelembe.

Balatoni kikötõbe
Megáll a gõzhajó.
Közepébe ki van tûzve
A nemzeti zászló

Fújja a szél, fújja,
Mindig az is arra fújja,
Amerrõl a kisangyalom
A gõzhajó hozza.
Fekete vonat

Amikor elhagyott,
Azt hittem meghalok,
Jaj úgy fájt.
Kerestem szüntelen,
Vajon hol lelhetem õt.

Kicsike állomás,
O az egy villanás,
Jegyet vált.
Vissza se nézett,
Eltûnt a szemem elõl.

Ajaj fekete vonat,
Elvitted a páromat.
Ennyit ér a szerelem
Porig ég csak a füstje marad.

Tudtam, hogy vége lesz,
Néha az ember ezt
Megérzi.
Bíztatom csak magam,
Nagy dolog, majd találsz mást.

Annyi a baj úgyis,
Minek még ezzel is
Tetézni.
De könnyû azt mondani,
Hogy ne lássuk egymást.

Üres az állomás,
Vonatát senki más
Nem várja.
Együtt volt szép a nyár,
Gondolatom csak ott jár.

Mert aki nem szeret,
De a szerelmemet
Elvárja.
Semmit sem érdemel,
Az nem érdekel már.

Ha én gazdag lennék

Ha én gazdag lennék
Jagadigadigajagadigadigadigadaj
Éjjel-nappal, digadigadaj
Tartana a nagy dajdaj, haj

Temetném a munkát...
Gondom, dolgom másokra hagyom,
Jaj ha egyszer meggazdagodom.

Építnék házat benne öt szoba lenne
S hozzá egy fürdõkamarád.
És fürdõkádban lábamat áztatnám.
Nagy, széles márványlépcsõ, egy, ami felvisz
S még egy mert lefele is kell.
S kell még egy, hogy bámulják csupán.

Lenne sok pulyka, réce, kappan a háznál,
Kiscsibe rántani való.
Fokhagymásan illata bódító.
De addig, kvak-kuli-hápháp-kotkoda-gágá
Hangjukat elviszi a szél,
Hogy hírdessék itt gazdag ember él.