Miért múlik el minden
Miért múlik el minden, ami szép?
S ki tudja, hogy visszajön-e még?
Lepereg a szememrõl a könny,
Bánom is én jöjjön, ami jön
Nem bánom, hazudik a nóta meg a szív,
Nem biztat már engem a remény,
Így múlik el minden, ami szép
S ki tudja, hogy visszajön-e még ?
Széles a Balaton vize
Széles a Balaton vize,
Keskeny a híd rajta.
Nem menj arra édes rózsám,
Mert leesel róla.
Nem esek, nem esek
Én a Balaton vízébe,
Inkább esek édes rózsám
Véled szerelembe.
Balatoni kikötõbe
Megáll a gõzhajó.
Közepébe ki van tûzve
A nemzeti zászló
Fújja a szél, fújja,
Mindig az is arra fújja,
Amerrõl a kisangyalom
A gõzhajó hozza.
Fekete vonat
Amikor elhagyott,
Azt hittem meghalok,
Jaj úgy fájt.
Kerestem szüntelen,
Vajon hol lelhetem õt.
Kicsike állomás,
O az egy villanás,
Jegyet vált.
Vissza se nézett,
Eltûnt a szemem elõl.
Ajaj fekete vonat,
Elvitted a páromat.
Ennyit ér a szerelem
Porig ég csak a füstje marad.
Tudtam, hogy vége lesz,
Néha az ember ezt
Megérzi.
Bíztatom csak magam,
Nagy dolog, majd találsz mást.
Annyi a baj úgyis,
Minek még ezzel is
Tetézni.
De könnyû azt mondani,
Hogy ne lássuk egymást.
Üres az állomás,
Vonatát senki más
Nem várja.
Együtt volt szép a nyár,
Gondolatom csak ott jár.
Mert aki nem szeret,
De a szerelmemet
Elvárja.
Semmit sem érdemel,
Az nem érdekel már.
Ha én gazdag lennék
Ha én gazdag lennék
Jagadigadigajagadigadigadigadaj
Éjjel-nappal, digadigadaj
Tartana a nagy dajdaj, haj
Temetném a munkát...
Gondom, dolgom másokra hagyom,
Jaj ha egyszer meggazdagodom.
Építnék házat benne öt szoba lenne
S hozzá egy fürdõkamarád.
És fürdõkádban lábamat áztatnám.
Nagy, széles márványlépcsõ, egy, ami felvisz
S még egy mert lefele is kell.
S kell még egy, hogy bámulják csupán.
Lenne sok pulyka, réce, kappan a háznál,
Kiscsibe rántani való.
Fokhagymásan illata bódító.
De addig, kvak-kuli-hápháp-kotkoda-gágá
Hangjukat elviszi a szél,
Hogy hírdessék itt gazdag ember él.
Kommentáld!