Kávéházba, mulatókba jártunk, éjfél után a kis nőkre vártunk,
Víg cimborák hangos nótaszóval, locsoltuk az utcát pezsgős borral,
Kis szobámban víg mulatás járta, a holnapot ágyba egy se várta,
Reggel felé kisöpörtük őket, szélnek engedtük a kicsi nőket.
/:A húsz éves kor, leány és bor, csókba forrt éjszakák
Víg cimborák, lumpok, léhák, elmúlt az ifjúságunk szép tavasza
A hajunk fehér, szívünk sem kér több izzó éjszakát
Az életünk, mint csillag fut, mindenki ide jut.:/
Kis levelek hívtak napról–napra csókos, drága, diszkrét randevúkra,
Selymes hajak, rubintpiros ajkak, napról–napra emlékeket hagytak.
Fehér, glasszé drága, kicsi kesztyűt emlékül a többi közé tettük,
Gyorsan elmúlt a ma és a holnap, mámorunkból csak egy kesztyű maradt.
/:A húsz éves kor, leány és bor, csókba forrt éjszakák,
Víg cimborák, lumpok, léhák, elmúlt az ifjúságunk szép tavasza,
A hajunk fehér, szívünk sem kér több izzó éjszakát,
Az életünk, mint csillag fut, mindenki ide jut.:/
Egyszer aztán csak mindennek vége, elhagyottan megyünk fel az égbe,
A kapuból vissza–vissza nézünk, minden emléket visszaidézünk.
Búcsúcsókot küldünk a kis nőknek, elfeledni sosem tudjuk őket,
Angyalokkal mulatunk majd éjjel, a csillagok hullnak szerteszéjjel.
/:A húsz éves kor, leány és bor, csókba forrt éjszakák,
Víg cimborák, lumpok, léhák, elmúlt az ifjúságunk szép tavasza,
A hajunk fehér, szívünk sem kér több izzó éjszakát,
Az életünk, mint csillag fut, mindenki ide jut.:/
Kommentáld!