Tagadom, tagadom, tagadom, hogy valaha is jártam volna teutánad,
Tagadom, tagadom, tagadom, hogy a szívemet érted epeszti a bánat.
/:Tagadom, hogy csókot adtam, százat is egyvégből,
Letagadom még a Fiastyúkot is az égről:
Tagadom, tagadom, mindhalálig tagadom:
Egy szó sem igaz az egészből.:/
Az igaz, az igaz, hogy a nótát szeretem és egyszer egy csillagra néztem.
Az igaz, az igaz, elbűvölte a lelkemet, végképp a bolondja lettem.
/:Szerelmetes nótaszóval csaltam le az égről,
Hazug volt a csillagfényes mosoly a szeméből,
De én nem búsulok, csak egy kicsit belehalok:
Ennyi igaz az egészből.:/
Leégett az öreg juhász nádfedeles háza,
Bennégett a a juhásznak a göndör szőrű subája.
Ne búsulj, te juhász, lesz még neked subád;
Göndör szőrű suba mellett jólesik a pipa.
Leégett a juhásznak a nádfedeles háza.
Leégett a juhásznak a nádfedeles háza,
Bennégett a juhásznak a göndör szőrű subája.
Ne búsulj, te juhász, lesz még neked subád;
(De) pipa, kutya, suba nélkül is világ még a világ!
Leégett a juhásznak a nádfedeles háza.
Árok, árok, de mély árok,
Minden este a kapuba ki-kiállok,
Fel van tűrve a kiskalapom széle,
Úgy tekintek a bánatos égre,
Mégsem jössz, mégsem jössz.
Ha még egyszer hozzám jönnél,
Házunk előtt a kispadon megölelnél,
Felszáradna a lehulló könnyem,
Elfeledném a bánatom könnyen,
Mégsem jössz, mégsem jössz.
Kommentáld!