Horvath Jolan 2010. nov. 7.

Kísér: Vörös Kálmán és zenekara,
Zenekari tagok: Olah Erno, Remenyi Geza, Csonka Gabor,
Csanya Janos, Berki Bela, Lukacs Tibor

Szövegíró: Horváth Pista

De cigánybálban sok a roma,
Szól a cigánymuzsika. Hopp!
Lakatosné, jaj, de járja,
De táncol vele a Zsiga.
Hát, a nagybőgős, jaj, de húzza,
Hát, de mulat a Horváth Pista!
Hej, cigánybálban sok a roma, de roma,
Szól a cigánymuzsika. Hopp!
A nagybőgős, jaj, de húzza,
De mulat a cigány vajda,
Hej, cigány bálban sok a roma, de roma,
Szól a cigány muzsika. Hopp!

Lá-lá-lá-lá...
Hopp-hopp-ho-hopp!...

A nagybőgős, jaj, de húzza,
De mulat a Horváth Pista!
Hej, cigány bálban sok a roma, de roma,
Szól a cigány muzsika. Hej!


Erdő szélén sátoroznak az oláh cigányok,
Jegenyefa tetejéről a rigó fütyül rájuk.

Azt fütyüli az a rigó odafenn az ágon,
Hogy cigánylánynak nincsen párja ezen a világon.

Összeszedik a szénát-zabot a félszemű lovának,
Kertek alól a döglött tyúkot az apró családjának.

Az emberek az erdőben mind a teknőt vájják,
Az asszonyok a sátorban a cigány kártyát hányják.


Szövegíró: Horváth Pista

De, úgy szeretem a rányimat,
Levágatom a hajamat,
Ájn-lá-lá, lá-lá-lá-lá, ti-rá-rá. De,
Úgy szeretlek, úgy szeretlek,
vakuljak meg úgy szeretlek,
Ájn-lá-lá, lá-lá-lá-lá, ti-rá-rá.

Kinyújtom a jobbkaromat,
Megölelem a rányimat
Ájn-lá-lá, lá-lá-lá-lá, ti-rá-rá. De,
Úgy szeretlek, úgy szeretlek,
vakuljak meg úgy szeretlek,
Ájn-lá-lá, lá-lá-lá-lá, ti-rá-rá.

Ne mozgasd a lábad szárát,
Tudom a farod járását,
Ájn-lá-lá, lá-lá-lá-lá, ti-rá-rá. De,
Máma ettem, holnap nem
Mert a rányi nem szeret,
Ájn-lá-lá, lá-lá-lá-lá, ti-rá-rá.

Levágatom a hajamat,
Megpödröm a bajuszomat,
Ájn-lá-lá, lá-lá-lá-lá, ti-rá-rá. De,
Nincsen nekem: se pénzem,
se asztalom, se székem,
Elhagyott a drága kis feleségem.



Cigánysoron nem merek eljárni.
Sok a roma, meg találnak verni.
[:Verjétek hát széjjel a fejemet,
Úgy is elviszem a szeretőmet:]

Nincsen nékem nagyobb ellenségem,
Mikor azt mondjak megcsalt a feleségem,
De mareljátok széjjel a fejemet,
De úgy is elviszem a feleségem.

Nincs már nékem sehol annyi helyem,
Ahová a fejemet letegyem.
[:Adjatok hát egy- két marék szalmát,
Had tegyem a csóró fejemet rá.:]