tt Román szerenád a cime

Káty Ferenc:

Akácos út.../egy ablaknál állj meg...


Akácos út, ha végigmegyek rajtad én,

Eszembe jut egy nyári szép regény.

Nyár-este volt, pacsirta szólt a fán, Itt kóborolt, barangolt egy cigány.

Megszólítom, be jó, hogy megtalállak itt,

A legszebb lány, tudod-e, hol lakik?

Amottan lenn, túl az akác soron,

Ma estelen egy ház elé osonj.


Egy ablaknál állj meg cigány,

Úgy muzsikálj, hogy sírjon az a barna leány.

Olyan legyen, mint egy könnyes szerelmi vallomás,

Csak csendesen, ne hallja senki más.


Az éj madár, átsuhan e kis városon,

Éjfélre jár s én az utcát rovom.

A hold-sugár deres hajamra süt,

Hideg, sivár csend honol mindenütt.

Azóta rég más asszonya lett a leány,

De a dal még fülébe cseng talán.

Én istenem, a múlt hogy elszaladt,

És én nekem csak e kis dal maradt:


Egy ablaknál állj meg cigány,

Úgy muzsikálj, hogy sírjon az a barna leány.

Olyan legyen, mint egy könnyes szerelmi vallomás,

Csak csendesen, ne hallja senki más.



/Szövegíró : Kalmár Tibor/


Másik szövegváltozat:

Akácos út, ha végigmegyek rajtad én,
Eszembe jut egy régi szép emlék,
Nyár este volt, pacsirta szólt talán,
Ott kóborolt, csavargott egy cigány.
Megszólítám, de jó, hogy megtallállak itt,
A legszebb lány, tudod -e hol lakik?
Amott lakik, túl az akácsoron,
Ma este lesz a nagy lakodalom.

Egy ablaknál állj meg cigány,
Úgy muzsikálj, hogy hadd sírjon ez a barna lány,
Olyan legyen, mint egy szerelmi könnyes vallomás,
Csak csendesen, hogy ne hallja senki más!
Az éjmadár átsuhan a kis városon,
Éjfélre jár, én az utcát rovom,
A holdsugár a deres hajamra süt,
Sivár az élet, csend honol mindenütt.

Azóta már más asszonya lett a lány,
Ez a nóta fülembe zeng csupán,
Én Istenem, az idő hogy elszalad!
Szívembe' már csupán e dal maradt.

Te csak dalolj, kacagj, nevess,
Enyém a könny, számomra úgysincs már öröm,
Attól se félj, hogy a kacaj a szívemen üt sebet,
Te csak dalolj, kacagj ki emgemet!


"When I walk down the acacia-lined street,
A cherished old memory comes to mind.
It was a summer evening, birds sang in the trees,
And there wandered, meandered a Gypsy.
I said what luck to have found you,
Do you know where the prettiest girl lives?
Down there, beyond the row of acacias,
Tonight, sneak up to her house!

Stand under a window, Gypsy!
Play so sweetly it makes the blond girl cry!
Play it like a loving, tearful confession,
But quietly, so no-one else can hear."