Kantinosné angyalom
Mindig mondtam veszedelmes a lány
Most jöttem Gyuláról, a gyulai vásárból
Búbánatos annak az élete
Kantinosné, angyalom,
Nemsokára itthagyom a boltját!
Leteltek a szép napok,
Hazafelé ballagok, azt mondják!
Hiába vár a század
Ölelem a babámat a karomba
Őrmester meg kapitány nem
Stirol már ezután raportra
||:Nem látok több csillagot,
Csak azt ami ott ragyog fenn, az égen!
Nem mozgatja sok buta,
Csámpás, suta regruta a vérem!:||
Sárgul már a falevél,
Vándormadár útra kél, nagy útra!
Századkürtös az időm,
Huncut katonaidőm lefújta
Nem látok több csillagot, csak azt
Aki ott ragyog fenn az égen
Nem bosszantja sok buta
Csámpás suta regruta a vérem
Mindig mondtam, veszedelmes a lány, reszketni kell tőle,
Ha oly szelíd, mint a kezes bárány, tigris lesz belőle.
Isten tudja csak annak az okát,
Ha asszony lesz kimutatja fogát,
Nem házasodom meg!
Mindig mondtam, veszedelmes a lány, nékem egy se kéne,
Lopva mégis bele-belenéztem egy kislány szemébe.
Isten tudja csak annak azokát,
Egyszerre csak nem reszkettem tovább (oszt)
Így házasodtam meg!
Most jöttem Gyuláról, gyulai vásárról
megösmernek engemet a lányok
lovam jársásáról
a lovam, a pejkó magammal jobb pejkó
lovamnak a négy lábáról lekopott a patkó
csak egy maradt rajta, az is rossz rajta, gyere
kovács, jó pajtásom igazítsd meg rajta
Meg is igazitom meg is kopogtatom, az én drága
kicsi tubicámat körül csókolgatom
megverek valakit, vagy engem valaki
hogy az én szép kicsi tubicámat ne szeresse senki
Búbánatos annak az élete,kinek nincsen párja.
Mert akkor a kerek nagy világot oly egyedül járja.
/:Kinek nincsen édes szeretője,hogy karjába zárja.
Annak bizony csókok hiányába felkophat az ála.:/
Hű,de szép is annak ez a világ kinek van babája.
Mert az még a beborult eget is tündöklőnek látja.
/:Nékem hét vagy nyolc szeretőm is van,hogy sose legyek árva.
De,hogy abból eggyet is megcsalják nálam ki van zárva.:/
Kommentáld!