KOVÁCS APOLLÓNIA A MAGYAR NÓTÁK ÖRÖKÖS KIRÁLYNŐJE!
Még azt mondják ez se szép,az se szép,
Olyan vagyok,mint a csillagos ég.
Olyan vagyok,mint az engedelem,a
Két orcámon virít a szerelem a sötétbe.
Édesanyám,vett nekem kalapot.
Fújja a szél rajta a szalagot.
Ha nem fújja magam is lobogtatom.
Ezt a szőkét idecsalogatom a sötétbe.
2).
Kukorica,csalán,csalfa lett a babám,
Cica legyek,ha ez lesz a halálom.
Nem sajnálom,nem ám,vagyok olyan leány,
Találok egy tucatot is a nyáron.
Aki akar keresni,az talál is,
Legényekkel cicázott az anyám is.
Akad elég virág,nem búsulok tovább,
A virágot ott szedem,hol találom.
Kukorica,csalán,elhagyott a babám,
Nem hullatok egy könnyet se miatta.
Rettenetes eset,de sokszor megesett,
Bolond,aki hűtlen párját siratja.
Nem leszek én remete a magányba,
Csak beleszeretek a szomszéd fiába.
Kukorica,csalán,akad legény talán,
Kinél szívem a párját megtalálja.
3).
Sárga rigó, sárga csikó, recece, recece, galambom
Este gyere, késő este, recece, recece, ha mondom.
Ha nem szeretsz, ne gyere,
De ha szeretsz begyere ,
Nyitva lesz a leányszobám ablaka.
Este gyere, késő este, iccaka, iccaka,iccaka!
Bánom is én, bánom is én recece,szidják a babámat,
Mégis mindég nála vagyok, pénteken, szombaton,vasárnap.
Akármit is beszélnek, nem hiszek a mesének,
Kákán csomót hej de könnyen találnak,
Nekem jó így, így jó nekem, pénteken, szombaton, vasárnap.
4).
A csizmámon nincsen kéreg,
Mert megette a patkányféreg.
A csizmámon nincsen kéreg,
Mert megette a patkányféreg.
De én tetetek, de én tetetek,
Mert én csizmadiát szeretek.
Kommentáld!