Kovács Apollónia gyönyörűséges nótái

1. Az én bánatom már nagyon csendes bánat
2. Megkérdeztem egy virágtól
3. Anyám, anyám, édesanyám mond meg kérlek
4. Teli teljes ibolya, nyílik egy kis rózsafa tövében
5. Hármat rikkant a rigó

1.
Az én bánatom már, nagyon csendes bánat
Rég nem láttak sírni mikor muzsikálnak
Vágyaim, már régen megpihenni tértek
Megtanultam, hogy kell elfeledni téged
Csak ne járnál vissza álmaimban éjjel
Csak ősz sose lenne, dértől ezüst színű, hulló falevéllel.
Tavasz hozott téged az ősz vitt el messze
Búcsú kézfogásra jöttél, el egy este
Az arcomra hulló könnyek között néztem
Mintha misem fájna, olyan könnyen mész el
Én meg itt maradtam csak, a szívem ment el
Megkeresni téged, síró szellők szárnyán, szálló levelekkel.

2.
Megkérdeztem egy virágtól, mely egy síron nőtt magától,
Mond meg nékem te kis virág szebbé, jobbé a más világ,
Azt felelte a kis virág, nem szebb, nem jobb a más világ,
Mert akinek bánata van itt is, is boldogtalan.

Mondjátok hát kis virágok, látom-e még akit várok,
Vajon hozzám visszatér-e, leszek-e még boldog véle,
Ülök-e még véle szembe, néz-e mélyen a szemembe,
Kiskertemben búsan állok, nem felelnek a virágok.

3.
Anyám, anyám, édesanyám mond meg kérlek,
Mért néznek rám olyan nagyon a legények,
Ha kint járok az utcán, még meg is állnak,
Hát én akkor édesanyám, mit csináljak?

Lányom, lányom, édes lányom kicsi vagy még
Az eszednek ezen járni nem is kell még,
Ha rád néznek a legények, s meg is állnak,
Édes lányom hunyd le a te szempilládat.

Hunyom anyám, édesanyám hunyogatom
De mi haszna, hogyha mégis nyitogatom,
A szívemnek van egy titkos akarata,
Ami az én szempillámat nyitogatja.

4.
Teli teljes ibolya, nyílik egy kis rózsafa tövében,
Arra mentem a múltkor, éppen kilenc órakor a sötétben,
Loptam egy kis csokorra valót, kaptam is egy jó útra valót,
A kertésze megfogott, jól összepirongatott a sötétbe.

Zálogot vesz aszondja, kötényem adjam oda a sötétbe,
Kertész uram ne bántson, a kötényemet nem adom a sötétbe,
De erősebb volt ám a legény, csókja cuppant szájam közepén,
Bomoljon meg a dolga, nem tehettem én róla a sötétbe.

5.
Hármat rikkant a rigó, te vagy, csak hozzám való,
Hogy a szívem érted dobog nem bánom.
Hajlik a búzakalász, jobbat nálam nem találsz,
Ha által mégy a tizenhárom határon.
Nem lesz panasz, ha én leszek a párod,
Nálam a boldogságot meg találod.
Hármat rikkant a rigó, te vagy csak hozzám való,
Hogy a szívem érted dobog nem bánom.

Répa, retek, mogyoró a páros csók csuda jó,
Ha elkezdtük, el ne hagyjuk hatszázig.
Hogyha van rá alkalom, úgy ölel a két karom,
Akit ölel, akkor bizony nem fázik.
Nincs jobb mint a szerelem a világon.
A csókot az ölelést, úgy kívánom.
Répa, retek, mogyoró a páros csók csuda jó,
Ha elkezdtük el ne hagyjuk hatszázig.