Tresnyeváci Ászok - Szerelemből sosem elég (egyveleg)
akos0327
Megjelenés ideje: 2013.03.17.
Szerelemből sosem elég,mindig csak az kéne,
Úgy szeretem,úgy kívánom,élek,halok érte.
/:Hogyha párom szerelmesen karjába hív engem,
Akkor nálam nincs boldogabb a földkerekségen.:/
Csak annak szép ez az élet,akinek van párja,
Aki mindig szerelmesen két karjába zárja.
/:Minden este csókkal alszik,reggel csókkal ébred,
Annak aztán igazán csak boldogság az élet.:/
Rád tekint egy kislány, csókos szájú kislány,
Mikor férjhez akar menni.
Ha barna, ha szőke, nem menekülsz tőle,
Mérget lehet arra venni!
Érti jól, hogy mi a dolog csínja-bínja,
Jó apánk is egyre csak így tanítja:
Ne csókolózz János, mert az terád káros, (hát)
Vigyázz fiam, János!
Így a legény, szépen legyen mindig résen,
Óvatosnak kell ám lenni!
Mert a kislány végül, a nyakadba szédül,
Le nem szedi onnan senki!
Jól mondta az apánk, hogy a csók bár édes,
De túl sokat fogyasztani veszélyes,
Könnyen lehet káros, és a vége gyászos, (hát)
Vigyázz fiam, János!
Baj van, nagy baj az én szívem körül,
Csípje meg a kánya.
Attól tartok, hogy szerelmes vagyok
Egy aranyos lányba.
Hányszor nevetett rám titokba',
Mégsem repül a két karomba,
Ha a kislány hamis,
az vagyok magam is,
Csípje meg a kánya.
Ejnye kislány, miért remeg a kezed,
Mért piros az arcod?
Most már tudom, színarany a szíved,
Még ha be sem vallod.
Nem kell tagadni a szerelmet,
Látod én is nagyon szeretlek,
Hiába is nevetsz,
tudom te is szeretsz,
Ég a piros arcod.
Kommentáld!