Ismét egy gyöngyszem,
Csodálatos Olasz dal felemelő , könnyfakasztó élmény
Vide? o mare quant?è bello,
Spira tantu sentimento,
Comme tu a chi tiene mente,
Ca scetato? o faie sunnà.
Guarda, gua?, chistu ciardino;
Siente, sie? sti sciure arance:
Nu profumo accussì fino
Dinto? o core se ne va?
E tu dice:? I? parto, addio!?
T? alluntane da stu core?
Da sta terra de l? ammore?
Tiene? o core? e nun turnà?
Ma nun me lassà,
Nun darme stu turmiento!
Torna a Surriento,
famme campà!
Szövegíró : Baranyi Ferenc.
Oly mesés, oly szép a tenger,
sóhaját a szívben érzem,
szinte álmot látok ébren,
úgy megbűvölsz mint e táj.
Nézd, a kertek díszben állnak,
száz narancsfa int a dombról,
mindenünnen illat árad,
mely a szívig meg sem áll...
És te mégis útra készülsz,
hív a tenger, hív a távol,
ó, a vágy tündérhonából
elmennél örökre már...
Fáj a búcsú, fáj,
ha nem vagy, élni sem jó,
vár rád Sorrento,
vár még e táj!
Nézd, a sorrentói tenger
mennyi kincset rejt a mélyben,
jár a vándor más vidéken
s ily csodákra nem talál...
Elbűvölve körbeállnak
szép szirének, hableányok,
bárhová kerülj, utánad
búcsúcsókot küld e táj...
Hisz te máris útra készülsz,
hív a tenger, hív a távol,
ó, a vágy tündérhonából
elmennél örökre már...
Fáj a búcsú, fáj,
ha nem vagy, élni sem jó,
vár rád Sorrento,
vár még e táj!
Kommentáld!