-Tegnap éjjel álmomban
- Felszállott a kakas
- Fodrozik a Tisza vize -
- Árad a Duna vize -
- Szépen úszik a vadkacsa


Tegnap éjjel álmomban újra legény voltam.
Szabadon, mint a madár, boldogan daloltam.
Betyáros kis kalapom a fejemre téve,
Kiálltam a kapuba, a házunk elébe.

Arra járt a szeretőm, a sok közül egyik.
Egy csók után tovább ment, aztán jött a másik.
Eljött volna mind a száz, de már ébren voltam:
Hol volt nékem az eszem, hogy megházasodtam.

Sej, felszállott a kakas a meggyfára,
Kukorékol hajnalhasadtára,
Hajnal hasad, fényes csillag ragyog,
Sej, én még most is a babámnál vagyok.

Sej, arra alá dörög az ég alja,
Haragszik a rózsám édesanyja,
Ha haragszik nem tehetek róla,
Sej, úgysem leszek a lányáé soha.

Sej, mikor engem katonának visznek,
Az árokban még a víz is reszket,
Az árokban a víz hadd reszkessen,
Sej, csak a babám igazán szeressen!

Fodrozik a Tisza vize,hogyha a szél fújja.
Haragszik a galambom,hogy mért,azt nem is mondja.
Nem baj haragudjon,majd megbékül,
Már csak így szokott ez lenni végül,
Nincs is igaz nagy szerelem egy kis harag nélkül.

Sima már a Tisza vize,fürdik a hold benne.
Így szóltam a galambomhoz békítgetés közbe.
/:Bármit mond is ez a huncut világ,
Szívem egyedül csak téged imád,
Télbe,nyárba,zivatarba csak hű marad hozzád.:/

Árad a Duna vize, elfolyik a Fekete-tengerbe.
Furcsa egy nyavalya, ha zajlik a szerelem az emberbe.

/:Árad is, zajlik is, fázik is, melege is van tőle.
Oda benn a szíve körül száz fokot mutat a hőmérője.:/

Dörmög az öregapánk, szidja is a bolondos népséget:
Egyszer tán eszére tér, s vége lesz a fura betegségnek.

/:Észre tér, véget ér, elfogy a szerelem az emberből,
Majd, ha a Duna vize visszajön a Fekete-tengerből.:/

Árad a Duna vize, elfolyik a Fekete-tengerbe.
Furcsa egy nyavalya, ha zajlik a szerelem az emberbe.

/:Árad is, zajlik is, fázik is, melege is van tőle.
Oda benn a szíve körül száz fokot mutat a hőmérője.:/

Szépen úszik a vadkacsa a vízen ,
Szépen legel a lovam a réten ,
Szépen szól a csengő a nyakába ,
Tiéd leszek én babám nem sokára .

Piros-barna lány , mikor hozzád jártam ,
Ablakod előtt de sokat megálltam.
Kérdezd meg a muskátli virágot ,
Hány szép éjszakkát töltöttem el nálad.

Piros-barna lány , mikor hozzád jártam ,
Azt a legényt mindig nálad láttam ,
De én azért nem vetem szemedre,
Él a jó anyád juttassa eszedbe .