Szabadkai udvaron (egyveleg) - Lehotszki Tibor
magyarlakodalmas
Megjelenés ideje: 2013.05.30.
Szabadkai udvaron
Csak úgy mondom magának
Országúton hosszú a jegenyesor
Szabadkai udvaron törökszegfű, liliom, szabadkai kislyány az én galambom.
Törökszegfű, liliom elhervadt az udvaron, siratja a kis angyalom, galambom.
Ne félj, kislány, meglátod: lesz még neked virágod!
Haza mé'k, meglocsolom, oszt kinyílik a liliom, kinyílik a szabadkai udvaron!
Ne félj, kislány, meglátod: lesz még neked virágod!
Mer haza mé'k, meglocsolom, oszt kinyílik a liliom, kinyílik a szabadkai udvaron!
Csak úgy mondom magának,így ahogy van elfogadom babámnak,
Akár milyen szegényen,mert ha látom odavagyok egészen.
Ha nem szeret végtelenül sajnálom,nem könyörgök senkinek a világon,
Csak úgy mondom magának,hogy a szívét nékem adja ne másnak.
Tiszán innen,Dunán túl,estefelé minden kapu bezárul.
Csak az enyém van tárva,sárgarózsás kertben várok magára.
Kivánom az illatot a virágtól,az éneket minden dalos madártól,
Tiszán innen,Dunán túl,de a csókot egyedül csak magától.
Országúton hosszú a jegenyesor
Hosszú a jegenyesor hazáig
Csizmám talpa százszor is lekopik, hej,
Százszor is lekopik, hej, odáig.
Nincsen pénzem a vonatra,
Az sincs, aki haza hozatna,
Fáradt lábam estére hazatalál,
Nem messze van ide Kolozsvár.
Kiskertünkben a bazsarózsa
Kiskertünkben a bazsarózsa virágzik
A bokrétám egy leány kalapjáról
Egy leány kalapjáról hiányzik
Kár volt mennem belátom
Otthon a nyugtom úgy sem találom
Fáradt lábam estére hazatalál
Nincsen ide messze Kolozsvár
Kommentáld!